Egy százéves épület története
Közismert, hogy 1894-ben Budapesten, zömmel külföldi tulajdonrésszel, kisebb részben magyar tőkeerővel alapított Magyar Általános Kőszénbánya Rt. megvásárolta a tatai Eszterházy -uradalom tulajdonában lévő Felsőgalla, Alsógalla és Bánhida községek azon birtokrészeit, amelyek területén gazdag kőszén telepeket találtak. 1896 nyarától megkezdődött a beruházás a bányászat számára. 1920-tól Réhling Konrádot kinevezték a tatabányai szénbánya és ipari telepeinek vezetőjévé. Több mint két évtizedig töltötte be ezt a pozíciót. A bányaigazgató  Molnár utca 4. szám alatti villalakásban lakott. A lakás közvetlen közelében épült egy istálló a lovak számára. Az épület magán viseli a bányászati épületek sajátos stílusát, a fal éleket díszítő téglasorral. Tatabányán sok ilyen épület található.A Réhling villa épületében 1954 óta óvoda működik.Az istálló épülete is a város tulajdona lett. Irodaként bérelte a Sütőipari Vállalat. A bérlő később átköltözött a Népház u. 3- sz.épületbe. Az épület évekig üresen állt. Napról napra rongálták meg az épület minden mozdítható tartozékát, a vizesblokk szaniter berendezéseit a radiátorokat, a nyílászárókat. Az épület állaga folyamatosan romlott. Az előkertben felhalmozódtak az odahordott hulladékok. Az épületbe hajléktalanok húzódtak meg. Egy napon tűz ütött ki az épületben, amelyet a tűzoltóknak sikerült időben eloltani. Egy irodahelyiség teljesen kiégett. 1991 őszén arra járt két ember, akik megnézték az épületet kívül belül. Majd jelezték az önkormányzatnál, hogy szeretnék bérbe venni az épületet öt évre. Hosszú idő múlva kaptak visszajelzést, hogy megtárgyalhatják az ügyet.Szomorú látványt nyújtott az épület. Kívül mállott a vakolata homlokzatról. A tető faanyaga cserére szorult, ahogy a tetőcserép is. A nyílászárók sérültek, és elavultak voltak. A vizesblokk szaniter termékei cserepekre törve, villanyvezetékek megrongálva, villanykapcsolók összetörve. A belső vakolat szennyezett és hiányos volt. Egyetlen ép ablaküveg nem volt az épületen. Az épület környékét embermagasságú gaz borította. Az utcafronti kerítés romos állapotban volt. Belépve az épületbe egy kis méretű előtér volt,onnan egy szabványmérték alatti szűk sötét folyosó húzódott az utolsó irodahelyiség falai a koromtól feketéllettek. A helyiségekben is sok szemét akadt.Az önkormányzat egyik hivatalnoka megkérdezte, tényleg bérbe akarják venni ezt a roncsot?
Nos itt álljon egy idézet:
„ Minden csoda a tiéd lehet,a legmerészebb álmaidat is
 megépítheted- de lassan.Téglánként. Minden téglalerakásához türelem kell,
kitartó szorgalom, s főleg hit,hogy ebből végül ház lesz.
Minden egyes téglánál látni kell a házat! "                                             
  Müller Péter

Igen a két ember hosszú távra tervezett. Megtörtént a szerződéskötés öt évre. A feltétel. hogy az épületet működőképes állapotba felújítják. A környezet rendberakásával kezdődött minden. Gyomtalanítás, és kilenc teherautónyi hulladék elszállítása. Termő talajréteg elhelyezése. Az épület tetőszerkezetének javítása, ahol szükséges volt, ott szarufák és lécek cseréje. A falak helyreállítása is megtörtént. A belső tér felhasználása a válaszfalak áthelyezését igényelte. A szűk folyosó helyett  tágas aulakialakítása vált szükségessé. Ezért az épület középső részén két beton boltív kialakításával lett az épület statikailag megerősítve. Bontásból hasznosított nyílászárók lettek beépítve a régiek helyett. A bontásból származó felújított radiátorokkal, valamint egy folyton égő carbo-robot kazán beszerelésével a fűtés megoldódott. A vizesblokkokba új szanitere termékek kerültek beszerelésre. A Salgótarjáni Üveggyártól kapott síküvegből valamennyi nyílászáróba ablaküveg került. Az épület helyiségeiben felbontásra került, új aljzat szigetelő réteg,új aljzatbeton és járólap burkolat készült, vagy műanyag padlóburkolatot kapott. Az épület villamos hálózata teljes új vezeték, és világítótestek felszerelésével elkészült. A győri Cardo Bútorgyár támogatásával az elkészült iskolapadokkal, helyben készült lábazattal valamennyi tanterem fogadóképessé vált. Az előkertben, bokrok, díszfák és virágok ültetésére került sor. Az ablakokra függöny került és a tantermekben fogasok felszerelésével fogadta a diákokat. Amit az alapítók terveztek, az megvalósult. Ők mindvégig látták a HÁZAT.  Későbbi években sor került a fűtés korszerűsítésére, előbb tartályos gáz és gázkazán, később a vezetékes gázra való átállással. Az öt év letelte előtt, élve az elővásárlás jogával az alapítvány megvásárolta az épületet. Az épület folyamatos karbantartásnak köszönhetően jól szolgálta a célt oktatásra alkalmas állapotban. Az elballagódiákokat minden évben megtisztelték az alsóbb évfolyamosok azzal is, hogy frissen festett falakkal várták a ballagókat az utolsó ünnepi alkalomra. A szép hagyományok egyike volt ez, de nem az egyetlen.
 Az új tulajdonos valószínűleg új céloknak megfelelően fogja meghosszabbítani a 2019-ben éppen100 éves épületet életét.